A vidék, akárcsak a tervezéséhez, fejlesztéséhez szükséges ismeretanyag, állandó változásban van. Európa fejlettebb országaiban már fél évszázada külön egyetemi tantárgy a területfejlesztők, tervezők, településmenedzserek számára a „vidéktudományok”. Ez egyfajta új tudáskészletet ad át a vidékről, amelynek új szemléletű megismerésében a környezet, a földrajz, az agrárgazdaság, a jog és a társadalom ismerete egyaránt és egyenrangúan fontos. Az urbanizáció nagyvárosi koncentrációs hulláma után ugyanis ha lassan is, de fokozatosan felértékelődött, s egyre elfogadottabb, támogatottabb lett a vidék. S már nemcsak mint mezőgazdasági terület, hanem mint sajátos lakó- és pihenőhely, mint a fenntartható táj- és természetvédelem kiemelkedően fontos területe, vagy mint a különleges kulturális-történeti hagyományok megőrzendő helyszíne. Ezek együtt különleges vidéki erőforrásokat, értékeket rejtenek, sőt jelentenek minden modern társadalom számára. Ahol jóval kevesebben élnek ugyan, mint a városokban, de fontos, hogy ott maradjanak, életminőségük javuljon, hogy fenntarthassák mindenki számára a vidék mérhetetlenül gazdag és nélkülözhetetlen erőforrásait.
Nem véletlen tehát, hogy az 1996-ban, az írországi Corkban elfogadott Európai Vidékfejlesztési Charta szellemében, már másfél évtizede az Európai Unió Közös Agrárpolitikájában (KAP) ez a komplex, integrált és alulról építkező, a vidéki tájak sokszínűségét, közösségeit lehetőség szerint megőrző, támogató mezőgazdasági- és vidékpolitika válik folyamatosan meghatározóvá.
Az erőforrások azonban mindenütt szűkösek, ezért ebben a – 2014-ig tartó – tervezési és támogatási ciklusban tudatosan írta elő a KAP, hogy a legmodernebb gazdaság- és társadalomszervezési módszerekkel, azaz „hálózatépítéssel” kell segíteni, illetve a korábbiaknál jobban megszervezni a vidékfejlesztést. Ezért minden tagország létrehozta saját nemzeti vidék hálózatát, hogy ezen új társadalomszervezési forma elvei alapján és a hálózati technika segítségével „összekapcsolja, tudatosan és hitelesen informálja” mindazokat, akik ismerik a vidéket, azért tenni képesek, netán be tudják mutatni sikeres, jó gyakorlataikat, át tudják adni tudásukat, sőt, hajlandók tenni is a vidékért.
2010 végén új vidékfejlesztési miniszteri rendelet alakította át magyarországi szervezetünket. Ennek eredményeként egy szűkebb körű, operatív munkát is végző elnökség alakult, melynek tagjai első ülésükön megfogalmazták küldetésüket.
Rövidesen megalakul a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat (MNVH) tanácsa, majd a négy szakmai tagozat, és akkor sok-sok száz, netán ezer vidéki „terepi szakember” együttműködése révén minden adott lesz ahhoz, hogy a következő évben, 2012-ben kiteljesedjen a hálózat tevékenysége. Nagy számban támogatunk majd vidékfejlesztési projektötleteket, szervezünk tanácskozásokat és képzéseket, segítünk kisebb kutatásokat, azért is, hogy a vidék helyzete és társadalmi megítélése javuljon. Modernizálódó vidéki társadalmunk „hálózatba kötése”, a jól szervezett szakmai-közösségi együttműködés és tudásátadás sokat segíthet. Sőt, ha ezeket a megoldásokat szakterületenként és sajátos tájainkhoz kötődően személyes találkozások követik és a vidéki közösségeink is újra megerősödnek, akkor az MNVH betöltheti majd hivatását tájaink, vizeink, mezőgazdaságunk és vidéki társadalmaink megújításában.
Forrás: Dr. Csatári Bálint