Magyarországon jellemző, hogy évtizedek óta feloldhatatlan ellentét feszül az úgynevezett népiek és az urbánusok között. Ez a város és a vidék életminőség- és értékkülönbségeiből adódik, ám ez az ellentét más nemzeteknél szinte ismeretlen. Elmondhatatlanul súlyosak ezeknek a véget nem érő és jórészt terméketlen vitáknak a vidékre ható kedvezőtlen következményei. A vidék ellentmondásos megítélésében ez igen fontos szerepet játszik. Ma egyrészt egyet jelent az elmaradottsággal, a műveletlenséggel, az etnikai gettóval, a földet parlagon hagyók lustaságával, a kiszolgáltatottsággal. Másrészt a termőföld és mezőgazdaságunk természeti adottságai jelentik az egyik legjelentősebb erőforrásunkat, hiszen olyan kiváló minőségű élelmiszerek előállítására vagyunk képesek, amelyek joggal részei nemzeti büszkeségünknek. A magyar tájak egyedisége, értékei, kulturális hagyományai alapján nem véletlenül lettek egyes vidékeink a világörökség részei.
Részben a fentiekből kiindulva, az Európai Unió közös agrárpolitikájához kapcsolódó közösségi rendelet alapján kellett minden tagországban, így hazánkban is létrehozni a Magyar Nemzeti Vidék Hálózatot (MNVH). A szervezet első időszakát Glatz Ferenc akadémikus elnöklése mellett a „Párbeszéd a vidékért” szellemi-szakmai összefogás határozta meg. Ebben az időben számos országos fórumot tartottak, kiváló kiadványokat jelentettek meg. Majd 2010 végén az új vidékfejlesztési miniszteri rendelet alakította át a szervezetet. Egy szűkebb körű, operatív munkát is végző Elnökség alakult. A tagok már az első ülésen megfogalmazták küldetésüket: folyamatosan figyelemmel kísérik az évente aktualizált cselekvési terv végrehajtását, a magyar vidék helyzetének jobbítását, felzárkóztatását célzó programok szakmai és civil támogatásának elősegítését és biztosítását. Ehhez kapcsolódva az MNVH Elnöksége kitüntetetten fontos feladatának tekinti a vidéki tájakat felelősen használók, gazdálkodók, települési és más helyi társadalmi csoportok, szakmai és civil szervezetek közötti érdemi párbeszéd, valamint a vidékeink megújításáért való közös cselekvés legkülönbözőbb formáinak a kialakítását.
Az Elnökség célul tűzte ki továbbá, hogy közreműködik a modern, integrált szemléletű magyar vidéktervezés és -fejlesztés szellemi megalapozásában is egy közösen elfogadott vidékfejlesztési tudáskészlet fokozatos megalkotásával és alkalmazásával. Emellett igyekszik aktivizálni, összefogni és szervezni az MNVH regisztrált tagjainak szakmai tevékenységét, lehetőséget teremtve érlelő vitákra, közös vidékfejlesztési programok megfogalmazására, a hálózat szervezetének fokozatos kiépítésére.
Az MNVH újjáalakuló szakmai tagozatai átfogják majd és lehetőségeik szerint támogatják azokat a tevékenységeket, amelyek hozzájárulhatnak a magyar vidéki társadalom és közösségei megújulásához, fejlődéséhez. A vidéki hálózat folyamatos, színvonalas információáramlást is biztosít a magyar vidék helyzetéről, és a saját tevékenységéről.
Ha rövidesen megalakul az MNVH Tanácsa, akkor sok száz, vagy akár ezer vidéki „terepen dogozó szakember” együttműködése révén minden adott lesz ahhoz, hogy a következő évben kiteljesedjen a hálózat tevékenysége. Nagy számban támogatnak majd vidékfejlesztési projektötleteket, szerveznek tanácskozásokat és képzéseket, segítenek kisebb kutatásokat. Mindezt részben azért, hogy a vidék helyzete és társadalmi megítélése javuljon. A modernizálódó társadalom hálózatszerű megszervezése sokat segíthet. Ha ezt a megoldást szakmánként és vidékenként személyes találkozások követik és a közösségek is erősödnek, akkor az MNVH betöltheti majd hivatását tájaink, vizeink, mezőgazdaságunk és vidéki társadalmaink megújításában.
Dr. Csatári Bálint, a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat elnöke