Tények és tévhitek – avagy mit tudunk, és mit tudunk rosszul a természetről XXX. – Országszerte elterjedt, gyakori fészkelő, rövidtávú vonuló, védett madarunk a vízityúk, népies nevén vastyúk. Akár kisebb városi tavakon is költhet, ha talál némi sűrű növényzetet. A sűrűben bujkáló madarat jellegzetes bugyborékoló „prütty” kiáltása árulja el.
Herman Ottó azt írja róla: „Igen ügyesen kúszik fel a nádra és igen szépen szaporán úszik, noha úszóhártyája nincsen; még bukik is és hosszan kitart a víz alatt; ha üldözik, lebukik és csak néha üti ki éppen csak csőrét a víz színe fölé, hogy lélekzetet vehessen. Nagyokat lépve, de szaporán futós és boldogúl még a vízitök kerek levelein, a hináron és úszó gazon is, mert hosszú lábujja megóvja a beszakadástól és bemerüléstől. Nagyon kedves és a hol nyugton hagyják, nagyon bizalmas madár is, mely nem vét senkinek, de annál nagyobb ékessége a tóságnak. Táplálékja rovar, vízilencse; csipegeti a kibúvó zsenge nád és sás husos hegyét. Szóval ártatlan, és inkább hasznos madár.”
„Farkinczáját mindig fenhordja és akár fut, akár úszik, minden mozdulaton egyet billent szép fejével. El sem képzelhető kedvesebb látvány, mint mikor a vízityúk először vezeti ki 8-10 diónagyságú, bársonyfekete, hunczutkás szemű csirkéit a vízre. Minden védelemre érdemes.”
A tavak feltöltődése, a parti növényzet kiirtása és a szemetelés megszüntetheti élőhelyeit.
Forrás: Herman Ottó (1901): A madarak hasznáról és káráról és Dr. Takács András Attila
Fotó és videó: Dr. Takács András Attila
