Tények és tévhitek – avagy mit tudunk, és mit tudunk rosszul a természetről XXIII. – Szinte nincs olyan ember az országban, aki ne emlékezne erre a hetvenes-nyolcvanas években készült, ám a mai napig is népszerű, magyar készítésű rajzfilmsorozatra.
A két főszereplő közül Vízipók „keresztes barátjának” kiléte egyértelmű: ő egy koronás keresztespók (Araneus diadematus), hazánk egyik legelterjedtebb keresztespókja. Vízipók „személyazonossága” már kicsit talányosabb. A köznyelvben gyakran „vízipóknak” nevezik a tó felszínén cikázó, hosszú lábú rovarokat, azonban ezek az állatok még csak nem is pókok, hanem molnárpoloskák, akikről egy korábbi bejegyzésben már esett szó. Az igazi Vízipókot a vízfelszín alatt kell keressük, tavak, mocsarak vagy lassan áramló vizek növényzetben gazdag részein. Itt él ugyanis a rajzfilm másik főszereplőjének ihletője, a búvárpók (Argyroneta aquatica).
A faj különlegessége, hogy ez az egyetlen pók, amelyik alkalmazkodott a vízi életmódhoz, és szinte kizárólag a vízfelszín alatt tölti életét. Ezt az állat testét fedő kettős szőrzet és az általa készített búvárharang teszi lehetővé. Utóbbi egy szövedékből készült kupola, amelyet építője tölt meg levegővel. A szövedék különlegessége, hogy habár vízhatlan, gázcserét tesz lehetővé a levegővel feltöltött harang és a vízi környezet között: a széndioxid kifelé, míg az oxigén befelé áramlik, így biztosítva a folyamatos oxigén-utánpótlást az állatnak. Ugyanakkor a folyamatos nitrogén-kiáramlás miatt a harang rendszeres újratöltést igényel. A búvárharang pihenő-, táplálkozó- és szaporodóhelyként egyaránt funkcionál.
A búvárpók egyike azon kevés hazai pókfajnak, amely csáprágóival képes az ember bőrét átharapni és marása fájdalmas, esetenként enyhe rosszullétet, hőemelkedést is okozhat. Búvárpók-marás azonban ritkán fordul elő, csak külföldi szakirodalomból ismeretes, és csak az állat hosszas ingerlése, zavarása esetén fordul elő.
A búvárpók Európa-szerte elterjedt faj, azonban állományait a vízminőség romlása veszélyezteti. A faj hazánkban természetvédelemi oltalom alatt áll.
Forrás: Seprős Richárd és Kóbor Péter