Tények és tévhitek – avagy mit tudunk, és mit tudunk rosszul a természetről XXI. – Porkupacok, megrágott preparátumok, szőrös lárvabőrök. Ezek az árulkodó jelek egy muzeológus számára, hogy a gondjaira bízott gyűjteményben múzeumbogár garázdálkodik. Kik ezek az apró rovarok, akik ekkora bajt képesek okozni?
A múzeumbogarak, a porvafélék (Dermestidae) családjának egy nemzetségébe (Anthrenus) tartoznak, amelynek mintegy 200 faja ismert. 1,8–4 mm hosszú, gömbölyded testüket sokszor vöröses, sárgás és fekete pikkelyszőrök borítják, amelyek változatos mintázatot alkotnak. A kifejlett egyedek virágporral táplálkoznak. Lárváik a természetben holt növényi és állati szervesanyaggal, például szőrrel, tollal, elhalt bőrdarabokkal vagy rovarok kitinvázával táplálkoznak, ezáltal fontosak, mint lebontó szervezetek. Ember közelében, épületekbe bejutva azonban komoly károkat okoznak készletkártevőként, kiemelten jelentős a kártételük természetrajzi gyűjteményekben. Több esetben előfordult már, hogy múzeumi gyűjteményekbe bejutva típuspéldányokat rágtak meg. Ezen példányok felbecsülhetetlen értéket képviselnek, hiszen az adott faj eredeti leírásának referenciái, elvesztésük jobbára pótolhatatlan.
A múzeumbogár kártétele ellen is legjobb védekezés a megelőzés, ami ez esetben jól záródó dobozokat, vitrineket és a múzeumbogár távoltartására alkalmas szereket jelent. Ez utóbbiakra egy környezet- és egészségbarát megoldás a levendulaolajjal teli fiolák elhelyezése a gyűjteményi szekrényekben.
Forrás: Kóbor Péter, Herman Ottó Intézet Nonprofit Kft.