Tények és tévhitek – avagy mit tudunk, és mit tudunk rosszul a természetről XVII. – Mindannyian ismerjük a mesét: a csúf varangyos béka a hercegnő csókjától daliás királyfivá változott, majd boldogan éltek, míg meg nem haltak. Elragadó, de ki gondolná, hogy a tündérmese mögött némi valóság is lappang?
A hazánkban is honos barna varangy (Bufo bufo) zömök, akár 13 centiméterre is megnövő kétéltűfajunk, szinte bárhol találkozhatunk vele. Közismert, hogy a varangyok bőre mérgező váladékot termel, ami a szembe kerülve csípő, maró fájdalmat okoz. Azt viszont kevesen tudják, hogy ez a váladék tartalmaz egyfajta hallucinogén anyagot, a bufotenint, amelyet az állat fültőmirigyei, bőrmirigyei termelnek. Ez pedig kiváló tudattmódosítószer és afrodiziákum. A varangyok családjának képviselői körében általánosnak mondható ez a sajátosság. Például a colorádói folyami varangy (Bufo alvarius) mérgét, hallucinogén hatását felismerve, a dél-amerikai sámánok évezredek óta használják. Az Egyesült Államokból származó óriás varangy (Bufo marinus) pedig komoly problémát okoz az ausztrál kutyatulajdonosoknak, hiszen kedvenceik a béka mirigyváladékától könnyedén függővé válnak. Ezek után, ha arra vetemednénk, hogy megcsókolunk egy varangyot, ne csodálkozzunk, ha ettől valóban királyfinak fogjuk látni!
Forrás: Józsa Sára, Herman Ottó Intézet Nonprofit Kft.