Tények és tévhitek – avagy mit tudunk, és mit tudunk rosszul a természetről III. – A westernfilmekből jól ismerjük azt a képet, amikor a kietlen, sivatagos tájon, hatalmas kaktuszok és kősziklák között porfelhőben ördögszekeret fúj a szél.
Valójában az ördögszekér kifejezés egy gyűjtőfogalom és minden olyan növényt jelöl, amik azt a nagyon hatékony magszórási és terjedési technikát „alkalmazzák”, hogy a gyökere, a szára és levelei kiszáradnak, miután megérnek a magjaik, és az egész növény elválik a talajtól, majd a szél segítségével az érett magok könnyen kiszóródnak a talajra, így akár nagy távolságra is eljuthatnak az anyanövénytől. A vadnyugati filmekben legtöbbször a homoki ballagófüvet (Salsola tragus) láthatjuk, mert egyrészt ezt a növényt Európából hurcolták át az amerikai kontinensre és nagyon elterjedt, másrészt pedig sok western filmet Spanyolországban forgattak, ahol őshonos ez a faj.
Hazánkban a ballagófüvek mellett, egy fokozottan védett növényritkaságunk, az eredetileg löszpusztagyepek növénye, a tátorján (Crambe tataria) kórójával is „ördögszekér” módjára játszik a szél. A magyar „tátorján” kifejezés török eredetű szó, aminek a jelentése szélvész, orkán, ami szintén erre a magszórási technikára utal. Mézillatú virágai április végétől nyílnak, és ilyenkor olyan fehérek a gömb alakú bokrocskák, mintha csak bárányok legelésznének a pusztában. A Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszerben a Duna-Ipoly, a Duna-Dráva és a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság már több mint 10 éve nyomonköveti a faj egyedszámának változását, ami sajnos folyamatosan csökkenő tendenciát mutat, sőt, van egy állomány, ami a partfal leszakadása miatt meg is semmisült. Ezért is vigyázzunk erre a vadnyugati kalandorra, nehogy ellovagoljon az éjszakába és ne lássuk őt többé a magyar tájon.
Forrás: Bata Kinga, Herman Ottó Intézet Nonprofit Kft.
Fotók: Takács András Attila
