Fájó szívvel tájékoztatjuk a kollégákat és barátokat, hogy egykori kedves munkatársunk, Mózer László 2020. március 1-én tragikus hirtelenséggel elhunyt. Emlékét megőrizve búcsúznak tőle a Herman Ottó Intézet Nonprofit Kft. munkatársai.
MÓZER LÁSZLÓ (1954-2020)
1954. február 12-én született, nagy szeretetben nevelkedett, két lánytestvére mellett ő volt a család szeme fénye. Korán megmutatkozott kiváló műszaki érzéke és érdeklődése, így nem volt kérdés, hogy ezt a pályát választja.
Dolgozott a fővárosi önkormányzatnál, mint levegőtisztaság-védelmi megbízott, majd a Környezetgazdálkodási Intézet Környezetvédelmi Intézetének csapatát erősítette levegőtisztaság-védelmi szakértőként, ahol számtalan meghatározó levegőtisztaság-védelmi tanulmány elkészítésében vett részt. A Környezetgazdálkodási Intézet, az általa nagyon szeretett Aga utcai munkahely megszűnését követően az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőségnél tevékenykedett, többek között emisszió-kereskedelmi kérdésekkel foglalkozott. A környezetvédelmi hatósági feladatok ellátása területén bekövetkezett változások miatt újabb munkahelyen folytatta szakmai tevékenységét, de a korábbi kollégáival továbbra is szoros szakmai és személyes kapcsolatot ápolt. Végül utolsó munkahelyén, a Herman Ottó Intézetnél, sok új, valamint több, korábban megismert kollégájával, jó hangulatban töltötte a dolgos mindennapokat. Csupán nemrég vonult nyugdíjba, igaz, a napjai ezt követően sem tétlenségben teltek, folytatta szakértői tevékenységét. Amikor csak tehette, járta a világot, hiszen mint sokunk, nagyon szeretett utazni, és persze szerette a finom ételeket, a jó társaságot.
Mellette nem lehetett unatkozni, mindig jókedvű volt, és mindenkihez volt egy kedves szava, és mint a szakma nagy öregje, kötelességének érezve a nála fiatalabbak szakmai–emberi támogatását, akinek csak tudott, segített az élet minden területén. Kivétel nélkül úgy emlékezünk rá, mint akivel – még ha éppen nehézségek is adódtak – nagyokat lehetett kacagni. Fricskát mutatott a kellemetlenségeknek, és csak legyintett rájuk, mondván, az élet úgyis megy tovább.
Jelen pillanatban még nehéz elképzelni, milyen is lesz a mindennapokat az ő vidám lénye nélkül tovább folytatni, de ismerve őt, egy dolog biztos: mint életében mindig, ő most is azt szeretné, hogy ne teljen el napunk mosoly és nevetés nélkül.
Így emlékezünk Rád és búcsúzunk tőled, Laci, mint kollégáid, barátaid, ég Veled!