Az idei évben Év Emlősének a hazai vizek csúcsragadozóját, a fokozottan védett vidrát választották a Vadonleső Program szakemberei. Eddig erdők, erdőszegélyek, gyepek vagy épp városi parkok emlős lakói viselhették e kitüntető címet, így most először kerülhet reflektorfénybe egy vízhez kötött életmódú emlős és vele a vizes élőhelyek védelme.
A huncut szemű, játékos viselkedésű vidra sokak kedvence, azonban a természetben éjszakai, rejtőzködő életmódja miatt ritkán találkozhatunk példányaival. Menyétféle ragadozó lévén tápláléka elsősorban állati eredetű. Tavasztól kezdődően az év során egyre nagyobb a táplálékában a halak aránya, amelyek közül a legyengült és kisebb méretű, nagy tömegben előforduló, sokszor idegenhonos inváziós halakat (például: ezüstkárász, naphal, törpeharcsa, amurgéb) részesíti előnyben.
Egy kilogrammnál nagyobb, tehát komolyabb gazdasági jelentőségű halakat szinte sosem fog meg. Ennek egyszerű oka, hogy a nagyobb halak elejtése jelentős energiabefektetést igényelne tőle, ami nem térül meg számára, mert sem helyben elfogyasztani, sem eltárolni nem tudja az ilyen méretes halakat.
Tavasszal, illetve nyáron a kétéltűek fogyasztása is jelentős lehet, de olykor-olykor emlős és madár préda is szerepel az étlapján, a fiatal egyedek pedig előszeretettel fogyasztanak még ezeknél is könnyebben elérhető gerincteleneket: csigákat, kagylókat, férgeket, vagy rovarokat. Egész évben szaporodhat, bár a tél végi párzás a legjellemzőbb. A 60-75 napos vemhességet követően az újszülöttek szeme akár 30 napig is zárva lehet. A hosszú utódgondozás során, játékos viselkedésükkel kísérve, a fiatalok eltanulják szüleiktől az úszástól kezdve a vidralét csínját-bínját, hiszen gyakran születésük után még egy évvel is a „mama hotel” szolgáltatásait veszik igénybe.
A két éves korukra ivaréretté váló vidrák megpróbálnak maguknak territóriumot foglalni, de addig is magányos vándorként, saját terület nélkül barangolnak a vízfolyások, tavak mentén. Az úszóhártyás lábú, áramvonalas testalkatú és rendkívül dús, hő és vízszigetelésre alkalmas tömött bundájú vidrát sajnos több veszély is fenyegeti emberlakta tájainkon.
A víztestek közelében húzódó autóutak mentén sajnos észlelhető a vidra elütések magas száma, de kóbor kutyáknak, vagy a felszaporodott rókáknak is áldozatul eshetnek. A vízbe bemosódó, vagy más úton bekerülő, a halak testében felhalmozódó méreganyagok hatásai még nagyobb jelentőséggel bírhatnak, akár pusztulásukat is okozva, azonban ennek kimutatása sokkal nehezebb feladat.
Az idei évben a vidra megismertetése, népszerűsítése és védelme érdekében számos érdekességgel, programmal, pályázattal jelentkezünk az év során, így már csak ezért is érdemes figyelni híreinket!
Forrás: Herman Ottó Intézet Nonprofit Kft., Vadonleső Program
Forrás: Herman Ottó Intézet Nonprofit Kft., Vadonleső Program
Fotó: Máté Bence